»Csak az olvassa versemet, ki ismer engem, és szeret«
– József Attila
|
»Csak az olvassa versemet, ki ismer engem, és szeret« – József Attila |
|
|
Részlet a Naplómból
2003. április 10. „Esztert nem tudom elérni két napja telefonon. Rosszat
sejtek. Máskor naponta legalább egyszer szoktunk beszélni. Írország nincs
olyan messze. Jövő hónapban megyek ki hozzá, hogy együtt töltsünk néhány
hetet, és megbeszéljük, hogyan tovább. Nem tudom, mi lehet a baj…?! Persze
erre a barátom, Beni (Ben Nogradi), aki motivációs előadó, biztos azt
mondaná, hogy »ne aggódjak, mert ha komoly baj lenne, már úgyis hívott
volna Eszter«…”
2003. április 14. „Ma Eszter felhívott, és azt mondta, nagy baj van.
Valami szklirózis multiplexest (??) diagnosztizáltak nála a dublini
kórházban. Átrohantam Ménihez, nem tudtam egyedül lenni. Nem hiszem el,
hogy ez velünk történik meg! Egyáltalán, mi a franc ez az eSeM?...”
2003. április 17.
„Ma este Eszter végre hazaérkezett. Kint meglumbálták (?), vagyis vettek
mintát a gerincéből. Nem is szabadott volna repülnie, de ő mégis hazajött
hozzám! Egész éjjel fenn voltunk, beszélgettünk. Fejgörcsei voltak, nem
tudott aludni. Hajnalban kihívtam az ügyeletet, reggel kilencre ide is
értek. Kapott egy injekciót, ettől végre elaludt a drága…”
| Tovább…|
|
Az elmúlt pár évben úgy éreztem, hogy nem elég érdekesek a történeteim ahhoz, hogy föltegyük a honlapra. Majd rájöttem, hogy mégis van, akit érdekelhet, miután többen kérdezték, miért nincs folytatás.
Hát, akkor folytatom, már csak azért is, mert tavaly más is történt velem, mint a futkározások (amiket egyébként továbbra is imádok az emberkékkel együtt, akik lehetővé teszik!!! ?) |
|
Ma kaptam egy nagyon érdekes levelet az alapítványon keresztül. Egy kedves hölgy, Enikő felajánlotta benne férje segítségét nekem, aki a leírtak szerint kézrátételes gyógyítással foglalkozik és segített már nagyon sok embernek különböző problémáiktól megszabadulni. (bővebben) |
|
Ma voltam a 12-dik Vivicitta Városvédő Futáson. Még a meglehetősen hideg idő sem tudott lehangolni senkit a Suhanj! csapatból. Egy élmény ezekkel az emberekkel lenni! Mindenkiből árad a szeretet és a segíteni akarás. (bővebben) |
|
|
Ma részt vettem a Spar Budapest Maratonon! Mit nekem zuhogó eső és hideg szél! Jó társaságban repül az idő! Négy és fél óra alatt teljesítettük a 42 km-es távot! (bővebben) |
|
|
Az újévi fogadalom teljesítettnek minősíthető, ugyanis sikerült az állítógépben oldalra kilépnem mindkét irányban! Legközelebb kicsit pontosabban kell megfogalmaznom a fogadalmamat! (bővebben) |
|
|
Bár péntek 13-dika van, ma mindennek jól kell mennie! Egy meglehetősen zaklatott éjszaka után, eljött az első beültetés ideje. A kinti hőség után dermesztő a légkondicionált helyiség levegője, és már értem, miért hoztuk magammal a paplanomat is. A kis aranyos neurológus, dr. Lu, aki ahogy meglát, felkiált: „Eszter, the first one! Yeah!” (Eszter, az első! Éljen!), majd mosolyogva megsimogatja a fejemet. (bővebben) |
|
|
Hazafelé tartottam a munkából, amikor ráléptem egy apró kavicsra, kibicsaklott a jobb bokám, és elestem. Nem értettem, hogy mi történik, hiszen ezt simán ki lehet védeni, de úgy éreztem, hogy a bal lábam nem tudott megtartani, és ez okozta ezt a fura balesetet. (bővebben) |
