| |
Az elmúlt pár évben úgy éreztem, hogy nem elég érdekesek a történeteim ahhoz, hogy föltegyük a honlapra. Majd rájöttem, hogy mégis van, akit érdekelhet, miután többen kérdezték, miért nincs folytatás.
Hát, akkor folytatom, már csak azért is, mert tavaly más is történt velem, mint a futkározások (amiket egyébként továbbra is imádok az emberkékkel együtt, akik lehetővé teszik!!! 🙂)
Szóval, az úgy volt…
Sajnos a szemem elkezdett rendetlenkedni, vagyis nem láttam rendesen. Ez azonban nem az SM-ben általános kettős-látás volt, hanem az olvasásnál összefolytak a sorok, illetve feliratos filmnél nem tudtam elolvasni az írást, vagy mikor fáradtabb voltam, a fókuszálásom célpontja remegett.
Voltam különféle szemvizsgálatokon, de nem kaptam választ vagy diagnózist.
Így, gondoltam, jó lenne egy MR vizsgálat, amit nem is lenne nehéz az Uzsoki Kórházban nemrégiben kapott készülékkel megcsináltatni. Így felhívtam Dr. Jakab Gábort, a neurológia vezetőjét, aki napokon belülre szerzett is nekem időpontot.
Mikor bementem, kértem, hogy kicsit szedáljanak le, hogy a vizsgálat alatt lehetőleg ne rugdalózzak, ezzel tönkretéve a felvételt, mint legutóbb. Így, bár szedálásról szó sem lehetett, kaptam egy Frontint.
A vizsgálat után egy szemészeti időpontom is volt, hiszen hátha nem kéne ágyúval lőni verébre (vagyis szteroid helyett talán elég lenne egy új szemüveg???).
Ahogy a vizsgálatra vártunk, mondtam Péternek, hogy „Mintha jobban látnék!”
A vizsgálat alatt mindent elolvastam a táblán, és a doktornő meg is kérdezte, hogy „Miért ezt a szemüveget hordja, ennél sokkal gyengébbre lenne szüksége!”
Majd a szememmel kapcsolatos csupa jó hír után megkérdeztem, hogy „De akkor mi a baja a szememnek?” és erre a doktornő csak ennyit mondott: „Ez a betegség!”
Majd elköszönés után csak arra tudtam gondolni, hogy reményeim szerint az MR vizsgálat talán megmagyarázza.
DE NEM! Ugyanis az eredményben a látóközpont NEM érintettségéről, illetve a betegség NEM AKTÍV állapotáról értekeztek.
Hát ez tulajdonképpen jó hír, nem? Akkor miért nem örülök? Hát mert még mindig nem tudom, hogy MI A BAJ A SZEMEMMEL!!!
Ami még nagyon érdekes volt a kórházban, az ott dolgozók reakciója volt, akik jó pár éve nem láttak, és csak hüledeztek, hogy semmit sem változtam, és hasonlók. Majd mikor a doki utánanézett, mikor is kaptam utoljára valamilyen, pl. szteroid kezelést, ő is meglepődött, hogy TÖBB, MINT 11 ÉVE!!!
Persze csak én gondolom, hogy az őssejt-beültetésnek ehhez bármi köze is lehet, hiszen azt megelőzően háromhavonta szteroidot kellett kapnom, mégis a kerekesszékben kötöttem ki, és utána valahogy –érdekes módon - inaktívvá vált a betegség.
A doktor úr mostani találkozásunk alkalmával sem hagyta ki megjegyzését, hogy ő lebeszélt volna, ha kínai utam előtt kikérem a véleményét. DE én nem tettem, és ez máig életem legnagyobb élménye (és valahogy egyelőre csak számomra tűnik az egészségemre is pozitív hatásúnak).
Szóval, ezután, a kicsit hosszú bevezetés után eljutottam a lényeghez, vagyis, hogy ismét a kínai orvoslás felé vettem az irányt.
Több helyen is próbáltam már az akupunktúrát, de most a Medical Healing Point központban. Ide kedves barátom és masszőröm (Becskeházi Levente) ajánlása alapján jutottam,
aki itt tanul TuiNa masszázst („Erőteljes és speciális masszázsfogások alkalmazásával, az akupunktúrás pontok és meridiánok stimulálásával gyakorol hatást a csontváz- és izomrendszerre,
valamint a belső szervekre. Hatékonyan alkalmazható számos mozgásszervi problémánál, mint pl.: krónikus nyak-, váll-, hát- és derékfájás, izomfájdalom, izomfeszültség, ízületi bántalmak,
különböző gerincbetegségek, reumás fájdalmak.”-forrás:www.hmedical.hu) Ezt pedig természetesen rajtam (is) próbálta és gyakorolta.
Mindig kínai emberhez próbáltam járni akupunktúrára, de itt Dr. Papp János személyében magyar orvossal találkoztam, aki viszont több évig dolgozott neurológián Kínában.
(Papp János: „A Medical Healing Point alapítója és vezetője. Magas fokú ismereteit Kínában, a Heilonjiang Hagyományos Kínai Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetemen sajátította el.
Az orvosi egyetemi diploma megszerzését követően 2015-ben Magyarországon megkapta a Phd. Dr. hc. tiszteletbeli címet az akupunktúra neurológiai hatásairól folytatott tanulmányainak elismeréseképpen.
Megszerzett ismereteit Kínában és Indiában tett utazásai során tovább mélyítette, melyeket több területen is sikeresen alkalmaz:
a gyógyítás és akupunktúrás kezelések mellett saját fejlesztésű masszázstechnikáit (nyak- és derékprotokoll), kínai gyógy-masszázst (TuiNa)”-forrás:www.hmedical.hu)
Így az ott szerzett tapasztalata és tudása, valamint a Power Plate Tréning eszközzel kiegészítve állította össze számomra a terápiát.
(Power Plate: „Kifejezetten egészségügyi és rehabilitációs célokra készült vibráción alapuló új terápiás módszer neurológiai betegségek, oszteoporózis kezelésére, izomépítés elősegítésére.”-forrás:www.hmedical.hu)
Heti négy akupunktúra és kettő Power Plate Tréning kombinációjától remélek javulást.
Az ötödik hét végén a következő változásokat tapasztaltam, melyeket nem tudok, de nem is nagyon szeretnék egyik vagy másik kezeléshez kötni, mert szerintem együtt hatnak.
Az eddig tapasztalt változások már az első héten kezdődtek. Igaziból már az első szúrásnál. Amikor a Doktor úr beszúrta a tűket, a skalpomban lévő mozgásközpontokba és megkért, mozgassam a lábujjaimat, lábfejemet.
Majd mikor nem igazán történt semmi, mozgatni kezdte a tűket a fejemben. Ez kicsit kellemetlen volt, de mikor megkérdezte segítőjét: „Mit lát Barbi?” ő azt válaszolta: „Hát mozog!”
Én pedig úgy éreztem reggel könnyebben és gyorsabban sikerült magamat átpattintani az ágyból a kerekesszékbe és a gyógytornám közben erősebben és szebben tudtam kivitelezni a gyakorlatokat
(hátizom gyakorlatnál magasabbra tudtam emelni a kezem, kobra póznál a medencém érinti a talajt, ami korábban 5-10cm-re volt). Ezt a gyógytornászom is megerősítette, illetve azzal egészítette ki,
hogy „Hát ezeket a ’rongy-lábakat’ honnan szedted?”. Ugyanis ő a bemelegítés ízületi kimozgatással gyorsabban végez a lábaimmal.
Az arcom kollagénnel feltöltöttebbnek tűnik, élettel telibb, kevésbé sápadt. Kozmetikai kezelés? Arcfeltöltés? Hah! Az én választásom az AKUPUNKTÚRA! 🙂
Ami még pozitív, jobb az étvágyam, többet iszom és az inkontinenciám is jobb lett.
A masszőröm szerint az izmaim feszesebbek és ő is érzékelte az ízületeim lazulását és a nagyobb folyadék fogyasztásom pozitívhatásait.
A hely pozitív kisugárzását számomra az is mutatta, hogy amikor kint esett az eső és én a kocsi mellett vártam, hogy Péter beültessen, egy hölgy mellém lépett, és ernyőjét fölém tartotta, mert „ő is utálja, ha begöndörödik a haja az esőtől!”
PPT-n újfajta feladatokat csináltunk már labdán a gépen, nincs lábugrálás! A fejen lévő tűkre elektro-aku kerül, ami fokozza a beszúrt tű hatását! Tornánál: sokkal jobban éreztem az izmaimat, erősebbnek, könnyebbnek a pozíció megtartását, illetve nem fáradt el hamarabb a bal kkezem.
A kezelésre érve, minden a megszokott ütemben haladt, majd János belép és azzal kezdi, hogy elhatározta, minden SM-es embernek felajánlja kezdéskor nekem ajánlott 50%-os engedményt az akupunktúrából. Hurrá!
Ma aku után Péter hazavitt, majd elment dolgozni, én pedig folytattam a napomat. Néhány óra múlva kaptam egy hívást a fiától, hogy balesete volt, és most viszik a műtőbe, de előtte megkérte hívjon engem, hogy lemondhassam a másnapi kezelést. Na, itt már elkezdtem aggódni! Végül órákkal később kiderült elég sok mindene tört (combcsont, alkar, bordák. (Jézusom!!!)! Hát, ez nem lesz gyors, vagy könnyű felépülés! 🙁
Az előző időszak pozitív változásai után csalódottan vettem tudomásul, hogy már nem tudok heti 4-szer menni kezelésre. Sajnos néhány hétig le kellett csökkentenem először heti 2, majd 1 alkalomra. Ez alatt az idő alatt kiderült számomra, hogy egy igazi „piaci rés” a kerekesszékes ember szállítása. Próbálkoztam különféle szállítócégekkel, sikertelenül, mert vagy csilliárdokért vállalják, vagy számukra néhány lépcsőn átsegítés már extra szolgáltatásnak minősül.
Mindegy is, mert végül (ismét) baráti segítséggel megoldódott. Viszont, mikor a Doktor úr barátságos kérdésére: „Hogy van kedves Eszter?”, nem tudtam újabb pozitív változásról beszámolni, kicsit elszomorodtam! Majd, miután jobban átgondoltam, rájöttem, hogy tulajdonképpen ez a legjobb bizonyítéka az akupunktúra és a PPT együttes hatásának, hogy a hiányukat ennyire megéreztem!!! 🙂
Majd, mikor ezt Leventének, a masszőrömnek elmondtam, ő figyelmeztetett, hogy: „Azért ne felejtsd el azokat a változásokat, amiket észrevettünk, és megmaradtak, hogy például masszázs közben nem hűl ki a lábad, hogy új izmot fedeztem fel a hátsó combizmodban, hogy jobb az étvágyad, hogy többet iszol vagy, hogy teltebb az arcod!”
ÉS TÉNYLEG IGAZA VAN! 🙂 Köszönöm a figyelmeztetést!
Nagyon büszke voltam magamra, hogy mások is megerősítették azt, hogy az általam kialakított „edzésterv” (heti 4 torna, 1 masszázs és napi 2x2 óra állás) beváltotta a hozzá fűzött reményeket! Viszont alakultak körülöttem a dolgok és sajnos ez is változott.
Péter balesetével az állás először felére, majd az akupunktúra miatt mindössze heti 4-re csökkent. Sajnos a második gyógytornászom esett ki, mert kisbabája született. Így tulajdonképpen örültem, hogy a következő fiú lett! 🙂 Viszont vele az összhang nem lett tökéletes. Hiába próbáltam rávezetni, hogy az én gyógytornám nem sport rehabilitáció, hogy a 10 ismétlés kicsit sok, és mikor remegni kezd a kezem, azt nem tudja elmulasztani a „Még három!” buzdítása.
Sajnos így egyre merevebbek lettek a tagjaim, és a kezdődő izomzat eltűnt a hátamról és vékonyabbak lettek a combjaim is.
Ettől kicsit veszítettem az állandó jókedvemből, és mivel a „szegény embert az ág is húzza” mikor a péntek reggeli akupunktúráról hazaértem, és átöltöztem, nem tudtam pisilni. Mivel ilyen történt már velem, mindenféle trükkjeim vannak az elindításra, de most ezek nem váltak be. Végül másnap reggel először az ügyeletet, majd az ő tanácsukra a mentőket hívtuk. Ekkor már anyukám is velem volt, mert pár dologban a segítségére volt szükségem!
A mentősük nagyon udvariasak és ügyesek voltak, és mixel egy tanuló is volt velük, megkérdezték, „Zavarna-e, ha ő is megvizsgálna?” Természetesen beleegyeztem, csak kicsit aggódtam, vajon mikor lesz túl sok a hólyagomnak a felgyülemlett vizelet?
A Honvéd Kórház sürgősségi osztálya elég üres volt, és nagyon kedves és védelmező nővérke vett kezelésbe, amíg megérkezett a doktornő.
A katéter csodája folytán megkönnyebbülhettem. A kedves nővér végül azért megjegyezte a lefolyt 1,5 liter láttán, hogy „Hogyan fér el egy ilyen vékonyka lányban ennyi vizelet?”
A hétvége elteltével a kontrolvizsgálaton szintén jó emberekkel találkoztam az urodinámián. Itt megismerhettem az újdonságokat, a szinte magától a helyére kerülő -, illetve a hasi katétert, a praktikus combra szerelhet tükröt, de szerencsére még csak, mint lehetőségeket!
Sajnos a szemeim még mindig rakoncátlankodnak, így arra gondoltam, talán a szteroid miatt elkezdődött szürke-hályog már megérett a műtétre, vagy legalább egy új szemüveg segíthetne a látásom javításán. A doktornő azonban megerősítette jelenlegi szemüvegem helyességét, majd a hályoggal kapcsolatban elmondta, hogy a szemem fókuszálás közbeni remegése megakadályozza a műtétet! HÁT KLASSZ!!!
A sok kellemetlenség mellett a futások legalább mindig jók voltak! A csapat jól összeállt: Fekete Zsuzsi, Kaltenecker Edina, Vörös Miksa, Berta Feri, Jánossy Réka. Kéri Tibi. A létszám és az összetétel változhat a táv hossza vagy esetleg anyai örömök okán, de ha futunk, általában együtt tesszük.
Több futam is volt, de az évet mindig a Vivicitta városvédő futással kezdjük
és mindig a Budapest Maratonnal zárjuk a szezont októberben.
A kettő között a kedvenc futásom pedig a reptéri Runway Run,
ahol most utoljára 2018-ban dobogós helyet értünk el, ugyanis elhoztuk a 3-dik helyezést a lányok futamában.
Ez persze nem annyira az én, sokkal inkább a segítőim érdeme, akiknek nagyon hálás vagyok, hogy most már összeszokott csapatként együtt futunk minden kitalált megmérettetésen! Köszönöm ezeket a csodás élményeket! 🙂
|
